YM: Van beceneved? 
Orlando: Nem, nem igazán. De van egy név, ami az interneten ragadt rám: az Orli. Anyukám rengeteget 
mesél arról, hogy mi történik a hálón - szinte éjjel-nappal a neten lóg. De sajnos sosem vagyok túl 
sokat egy helyen ahhoz, hogy mindenrol tudomást szerezzek, ami épp aktuális. Szóval, ez egy remek 
alkalom, hogy köszönetet mondjak mindazoknak, akik az interneten dolgoznak értem. 
Igazán nagyra értékelem! 

YM: Hol nottél fel? 
Orlando: Canterburyben, Kentben - kb. egy órányira, délre fekszik Londontól. Klassz gyermekkorom volt
- jóbarátok, szereto család, jó nevelés. Egy nagy házban nottem föl, körülötte rengeteg zöld 
területtel, így mindig a kertben játszottunk. Emlékszem, sokszor kimentünk és beöltöztünk különféle 
szereploknek. Régi katonai ruhákba bújtunk, és muris kalapokat viseltünk, vagy valami ilyesmi. 

YM: Te és a novéred, Samantha együtt játszottatok? 
Orlando: Kölyökként rengeteget verekedtünk. Most már persze sokkalta jobb a helyzet, 
hogy idosebbek vagyunk. Fiatal koromban szoktatott rá a ruhákra. Ő öltöztetett, és minden 
cuccot turkálókból szerzett be. Akkoriban tornacipoim, cowboycsizmáim és - ingeim meg haszáltnak 
tuno kockás ingeim voltak. 

YM: Milyen voltál gyerekként? 
Orlando: Inkább kreatív személy voltam, mint elméleti. Inkább kint játszottam a mezokön 
a barátaimmal, mintsem az iskolában üljek. Azt hiszem, az egyik szüloi értesítom az volt, 
"Orlando nagyon aranyos gyerek, de folyton kibámul az ablakon, vagy a hörcsög ketrecét nézi." 
Csak amikor drámaiskolába kerültem változott meg a véleményem, és kezdtem értékelni az okatást.
Nagyszeru színdarabokról és költokrol tanultam, és ez beindította a fantáziámat. 

YM: Mit szeretsz csinálni mostanában? 
Orlando: Imádok a barátaimmal lenni. Szeretek sétálni, sétáltatni a kutyámat, és szeretem 
az autós kalandokat, utazni meg egyenesen imádok. Új-Zélandon kipróbáltam pár orült sportot, 
mint például a bungee-jumpingot - ez nem igazán veszélyes, csak elég ijeszto. Ugyanitt 
megcsináltam az ejtoernyos ugrást is - ez viszont már húzós volt. 

YM: A többi színésztársad is kipróbálta ezeket a sportokat? 
Orlando: Amikor megérkeztünk, azt mondtam Elijahnak, Domnak és Billynek: "Menjünk motorcsónakkal 
ejtoernyozni. Menjünk bungee-jumpingolni. Menjünk mountain bike-kal a hegyekbe, vagy szerezzünk 
motorokat és menjünk motocrossozni." Ok meg: "Te orült vagy! Meg fogjuk ölni magunkat." Aztán egy 
nap odajöttek hozzám, és azt mondták: "Menjünk szörfözni. Vegyünk szörfdeszkákat és menjünk szörfözni." 
És Billy beleszeretett - végül mi is, mindannyian. Szeretek csapatban hülyéskedni, de azt hiszem, 
inkább vezeto típus vagyok. 

YM: Valódi fenegyereknek tunsz. 
Orlando: Mióta láttam a Cápát, folyton az jár a fejemben, hogy egyszer felbukkan 
egy és elragad. Épp Új-Zélandon szörföztünk a holdfénynél, mikor megjelent egy uszony. 
Teljesen kikészültem, pedig csak egy fóka feje tunt föl a vízben - egy aranyos fókáé! 
De egy pillanatra borzalmasan megijedtem. 

YM: Mi van most a discmanedben? 
Orlando: Beck új nagylemezét hallgatom, a Jurassic Five-ot, Ben Harpert. 
[Claire Danes egykori kedvese, rockzenész. -Rayan] És mindig kéznél van Jeff Buckley. 

YM: Hol élsz jelenleg? 
Orlando: Sehol, pillanatnyilag. Ingázom. Anyukám Canterburyben tárolja a cuccaim egy részét, 
de venni fogok egy lakást Londonban, amint alkalmam lesz rá. Itt, Los Angelesben is szeretnék egy 
kuckót, mert úgy tunik, elég sok idot töltök itt újabban. 

YM: Jó vagy az akcentusokban? 
Orlando: Amikor megformálok egy karaktert, szeretek akár órákon át foglalkozni a dialektusokkal 
vagy bármivel, amit a karakter megkíván. Amikor a Ned Kellyt forgattuk, nagyrészt ír 
akcentussal kellett beszélnem. 

YM: Milyen szerepet szeretnél megformálni, amire eddig még nem jutott lehetoséged? 
Orlando: Egy ízig-vérig amerikai fiút alakítani -szerintem nagyon érdekes lenne.