2004. Május 13.

Bocs, hogy sokáig nem írtam!
Csodálatos csoda történt velem! Ez életem legszebb napja! Végre Isten és az angyalok 
meghallgatták a kérésemet! Négyes találatunk volt a lottón, és ennek örömére teljesült 
a az a vágyam, hogy elmehetek Londonba, a Trója premierjére!!! Olyan boldog lettem! 
Holnap után indulunk! Első osztályú repcsijegyünk van, nekem, anyunak, és a legjobb 
barátnőmnek Szandinak! Majd leírom az utat! Pusszancs!

2004. Május. 14.

Kedevs naplóm!
Várom az indulást, átjött Szandi, most már csak egyet kell aludnunk!

2004. Május. 15.

Reggel:
Itt a nagy nap! Most reggel van. Hajnal ötkor keltünk, most hat óra van, 
az autóban ülünk, é megyünk a Ferihegyi repcsitérre! Olyan izgatott vagyok! 
Láthatom Orlandót, és lehet, hogy autógrammot is kaphatok tőle!!! 
Este:
Annyi minden történt, és én olyan boldog vagyok! Itt ülök a hotel szobában, é 
azon töprengek, hány lánnyal történhet az meg, ami velem? Szóval: Megérkeztünk 
a repülővel, az vérnyomásom hirtelen az egekbe szökkent! Londonban vagyok, a kedvenc 
városomban, útban a kedvenc színészem „felé”. Csatlakoztunk egy csoporthoz, akik 
Nagy- Britanniaiak voltak, és a premierre igyekeztek. Egy órát utaztunk, míg oda 
értünk. Alig fértünk fel a buszra, akkora tömeg volt, de az még csak a kezdet! 
Leszálltunk, és már lépni sem lehetett a sok embertől! Megpróbáltunk előre tolakodni, 
ami az elején nem nagyon ment! Aztán valahogy a második sorban kötöttünk ki. Kijött
 a műsorvezető, elmondta a szokásos szöveget, miközben a tömeg „tombolt”, én meg 
majdnem elájultam. Elkezdte sorolni a színészek nevét, és ők kettesével, egy-egy 
fekete nyitott autóval begördültek. Orli mellett Sean Bean, Brad Pitt mellett, 
pedig Eric Bana ült. Bloom úr egy észveszejtően dögös fekete bőr kabátot, és egy 
farmer nadrágot vett fel, hajának fürtjei huncutul lógtak arcába, rögtön el is 
fényképeztem rá vagy 50 képet, digitális fényképezővel. Brad-en sötétkék összeállítás 
volt, de ő még így sem „kapott” annyi fényképet mint Orlando. Kiszálltak a kocsiból, 
és ott mellettünk mentek el, én nem hittem a szememnek, kértem Szandit, hogy csípjen 
meg, mert nem tudom, hogy ez valóság e, de ő is meredten bámulta Bloom-ot. Fölléptek 
a színpadra, vakuk ezrei villantak, köztük az enyém is. Először Brad mondott köszönetet 
mindenkinek, nagy sikongások közepette, aztán következett ő! És sorra mindenki! De 
Orlikám volt a legédibb! Olyan aranyosan mosolygott rám, amikor látta, hogy mennyit 
fényképezek! Amikor mindenki elmondott mindent, a műsorvezető, köszönet képen, hogy 
ennyien eljöttek, kiválasztott a tömegből 8 embert, akik felmehettek a színpadra, egy 
pár közös képet készíteni a színészekkel! Annyira bezsongtam, és úgy örültem volna, ha 
felhív, hogy kiabálni kezdtem, hogy engem, engem! De nem választottak fel. Dühömben, 
majdnem sírva fakadtam. Ekkor Orli valamit súgott neki, és ő válaszul a mikrofonjába 
ezt suttogta:
-	Orlando Bloom, azaz Paris herceg kérésére, még két szerencsés részt vehet a 
címlap fotók elkészítésében. Mégpedig az a két kishölgy, aki ma legalább 200 képet készített
 róla! Ti itt, gyertek fel! –és ránk mutatott, mi annyira meglepődtünk, hogy mozdulni 
sem tudtunk.- Na! Ne féljetek, gyertek fel, vagy kihagyjátok Mr. Bloom személyes meghívását?
– folytatta tovább angolul.
-	Dehogy hagyjuk!- Kiáltottuk kórusban Szandival!
Vagy 20 fotós sietett fel a színpadra, és állítgatott minket legalább tíz percen 
keresztűl. Mi Orlando mellé kerültünk, és ő átölelt minket, a szívem majd ki ugrott 
ebben a percben a helyéről. Vakuk villantak, és az ő őszinte szorítása mind jobban 
szétterjedt a szívemben.
Evvel le is zárult a legtöbb embernek a műsor. És akinek jegye volt, elmehetett 
a premierre. Mi is igyekeztünk lefelé, na jó, egy cseppet sem igyekeztünk, amikor 
utánunk szólt Orli:
-	Hova mentek? Talán nem akartok eljönni a vetítésre?
-	De szívesen, de anyukámnak szólnom kell még!- Válaszoltam.
-	Jöhet ő is! Csak siessetek!
-	Oké!- hangzott el a válasz.
Egy kisbusz szállította a szerencséseket a moziig, ami kb. fél órára lehetett. 
Mi, 11-en, extra VIP vendégeknek számítottunk, ezért Orli mögé ülhettünk, aki végig 
hátrafordult, és magyarázta nekünk, hogy hogy kézültek el az egys jelenetek. Nekünk 
a filmből semmi nem maradt meg, csak azt fújtuk kívülről, hogy milyen extrák, milyen 
különlegességek vannak benne. Természetesen kaptunk autogramot is, ráadásul fényképeset. 
Orliról, Szandiról, és rólam pedig készültek új címlapfotók is. Ráadásul megkaptuk az 
igazi címét, hogy írhassunk neki levelet, megogadtuk, hogy nem mondjuk el senkinek, ő 
pedig búcúszóul adott nekünk két puszit!
Hát ennyi! Most itt fekszem az ágyon, álmodozva, és nézem Szandival a képeket, ami ma 
készült. Összesen 413 képet csináltunk, és kb. ebből 350 jó. Van sok közös képünk is, 
amit anya csinált, és hamarosan magazinok elején fogunk pózolni, 11-en, vagy mi 3-an 
(term. Orli az egyik).
Szerbusz kedves naplóm, jóét!